3.fejezet: Sztár..

Út közben persze a One Direction More than this számát hallgattam. Immáron sokadjára. Hiszen megunhatatlan.Mármint számomra..
Ehhez a lassú számhoz eléggé passzolt az időjárás: kicsit szeles,nyomott idő,napsütés nélkül.. Ahogy elhaladtam néhány fa alatt,egyszer-kétszer átsütött a Nap az ágak között.
-Milyen gyönyörű!-gondoltam magamban.-Talán egyszer lerajzolom. -Rajz. Még Zayn-t sem fejeztem be. Majd ha az be lesz fejezve, nekikezdek egy másik rajznak!-Zártam le a mondatot.
A sulihoz érve már láttam,hogy a 'barátnőim' már vártak.
-Sziasztok!-köszöntem nekik vidáman, az időjárás,és a tagok ellenére boldogan.
-Hello Amanda! Örülök,hogy el tudtál jönni. Legalább kikapcsolódhatsz egy kicsit.-Mondta egy számomra nagyon unszimpatikus évfolyamtársam. Tudtam,hogy megbízhatatlanok,szánalmasak,de azért néha mégis velük lógtam,és úgy tettem,mintha a legjobb barátnők lennénk évek óta. Kis idő múlva észrevettem,hogy Annie(nem szerette,ha Annának szólítjuk) nincs ott. Így hát kénytelen voltam őket hallgatni út közben.
-Jaaaj de Harry a legédesebb a világon! Olyan izmos és magas,és a haja..-Szűrődött át egy nyálas hang az emberek között.
-Nem is,Zayn a leghelyesebb! Gyönyörű szeme van..-Hallottam egy másik lánytól.
Uramisten. Ezek az emberek nem holmi babák,hogy megcsodáljuk,hogy milyen 'helyesek,meg cukik',hanem tehetségük is van. De ezt sajnos nem mindenki értékeli. Rajtam kívül.
Ezt a nyáladzást kellett hallgatnom egész út alatt,amíg a plázába nem értünk. Ott természetesen az első ruhaboltot letámadták.Semmi kedvem nem volt cipőt és ruhát próbálni,ezért szóltam nekik,hogy én továbbmegyek. De meg se hallották. Hiszen ki hallaná két sikítás között,nem?
Elindultam. Ha már a 'Társasági lényem' létének ezennel vége,akkor inkább a magányt választottam. Bekapcsoltam ismét egy lassú számot,ami a gondolkodáshoz elengedhetetlen volt,és mentem a Nagyvilágba. Vagyis plázába.
Sok fura fazon, milliónyi szín-árnyalat, formák,alakok.. De várjunk csak. Az ott egy énekes. Egy magyar énekes! Ekkora mázlim hogyan lehet?
-Már csak annak örülnék jobban,hogyha az 1D jönne velem szemben.-motyogtam. De tudtam,hogy lehetetlen. Mégis. Körbenéztem,hátha ott vannak.. De mit is várjunk egy rajongótól,nem?
Lassan odamentem az énekeshez,aki épp egy férfi-ruhaboltból jött ki.
-Szia,ne haragudj. Kaphatnék esetleg egy közös képet?-kérdeztem félénken.
-Persze,hogy ne kaphatnál?-kérdezte. Meglepően barátságos volt.
-Köszönöm szépen!-mosolyogtam.De eszembe jutott valami. Van nálam egy újság. Egy tiniújság, az ő poszterükkel. Mániákus posztergyűjtő voltam,és egy dedikált kép sokat jelentett volna számomra.
-Ha megkérnélek,dedikálnád nekem?-Húztam elő a táskámból az újságot.
-Persze,add csak ide! -Dedikálta, majd bocsánatot kérve kirohant az épületből. Nem értettem miért. Csak akkor fogtam fel az egészet,amikor majdnem fellökött 4 lány,akik épp utána rohantak.
Lassan megkerestem a kijáratot,és elindultam haza. Szerencsésnek és boldognak éreztem magam. De ez a boldogság nem sokáig tartott...