Ez a hétfői nap is úgy indult,mint a többi.. Reggel 9 óra. A nővérem szinte max hangerőn hallgatja a zenét. Az öcsém Tv-t néz. Anyu főz. Persze,mindenki csinálja csak a dolgát! De hahó! Emberek! Én is itt vagyok. És aludnék. De amint kezdtem:"úgy indult,mint a többi.." Nincs mit tenni. Fejemre húztam a takarómat (már a lábujjaim kikandikáltak),sőt, még a párnámat is a fülemhez tapasztottam. Nem sokat segített. Így inkább felkeltem. Pokerarccal leballagtam a konyhába,egy gyors "jóreggelt"-et dobtam anyunak,és elindultam a hűtő felé. Kivettem a tejet a hűtőből,és a Corn-flakest is előkerestem. Egy kék müzlis tálat szedtem elő magamnak,a reggelihez. De fölösleges volt. Az öcsém(mint mindig) láb alatt volt,így szerencsésen kiverte a kezemből a tálat. Remek. Megint egy nagyszerű kezdés. Persze már azt is megszokhattam volna,hogy mindig mindenért engem szúrnak le. Kénytelen voltam elővenni egy másik tálat. Leültem. Végre eljött ez a pillanat is,hogy végre reggelizhetek. A müzli meglehetősen száraz volt,még úgy is,hogy hagytam ázni a tejben... Nem akartam sokat szenvedni vele,ezért inkább a tányérból akartam kiinni. De a vége az lett,hogy a kedvenc One Directionos pizsamám bánta.
-A rohadt életbe!-szaladt ki a számon
-Ahhj,kislányom. Miért nem tudsz odafigyelni?-nézett rám anyám értelmetlen arckifejezést vágva
-Ez nem az én napom. Inkább felmegyek és átöltözöm.
Elindultam a szobámba,ami az emeleten volt. Természetesen a tesóim között van az én szobám..
-Inkább nem mondok semmit..-gondoltam magamban,közben reménytelen arcot produkáltam.
Beléptem a szobámba,ahol szinte eluralkodott a káosz. Két napos Chips-es zacskó hevertem az ágyam lábánál,a ruháim a földön feküdtek(biztosan kerestem valamit),a tolltartóm tartalma félig az asztalon,félig a földön porosodott. Hát igen. A rajzomat már régen nem folytattam. Mostani "modellem" Zayn volt. Zayn,Zayn... De hol van Zayn?
Ebben a pillanatban döntöttem el,hogy összepakolok.
-Rendet kell rakjak, rendet kell rakjak-mormoltam magamban,nem sok sikerrel. A ruháim száma több volt,mint 100,pedig a felét nem is hordom. Csak a szokásosat. De néha,ha megszáll az alkothatnék,akkor valami új szettet is összerakok. Ezért anyunak soha nem engedtem,hogy kiszanálja azokat,amik nem kellenek. Hiszen minden kell.
Ezt végiggondolva először a Chips-es zacskót tüntettem el,amiben már egy egész hangyafarmot nyithattam volna. Haladtam szépen,sorjában,mire megtaláltam a rajzom.
-Zayn,hát te élsz?-mondtam hangosan,mire én is kezdtem magam hülyének érezni. De senki nem hallotta. Remélem..
A napom a takarítással ment el,így hát estére a szobám már tényleg lakható volt. A rajzom a helyén,új poszterek a falon,a szobában rend. Kicsit megkönnyebbültem. Azért mégiscsak jobb egy ilyen helyen aludni,nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése